Zámorhegyi Remeteség (Urunk Szineváltozása Templom), Pusztazámor
Az úticél és környéke
egy helyen!
A temetőkertben látható Pusztazámor leghíresebb nevezetessége a XVIII. században épült zámorhegyi remeteség. Az épületet a török uralom után a községet újratelepítő Mentler Mihály nagyszombati főbíró 1758-ban emeltette. A remetetemplom építésénél – az 1761. évi sóskúti „canonica visitatio” szerint – felhasználták egy 11 m hosszú, 6,5 m széles, XIII. században épült, patkó alakú román templom maradványait.
Az épület – mely szerves egységet képez a mellette épült harangházzal és szerzetesi cellákkal – hazánk egyedülálló barokk műemlék-különlegessége mind alaprajzi, mind felépítményi rendszerében művelődéstörténeti és műemléki szempontból egyaránt.
Az 1945-ös háborús cselekmények következtében elpusztult berendezéséről feljegyezték, hogy épített, szarkofágalakú oltára volt, rajta szépen faragott barokk szentségház és szentségtartó. Oltárképét Jakobey Károly festette. Az elpusztult szószékkosarának négy oldalán a négy evangélista festett képe volt látható. Felszerelési tárgyai közül vert ezüstből készült barokk öröklámpája érdemel említést.
A remetetemplom oromzatos homlokzatának nyeregtetején fa tornyocska ül. A homlokzaton balról kosáríves, zárköves, rokokó csüngődíszes, faragott keretű templombejárat, jobbról kőkeretes kriptalejárat, az emeletszinten két téglányalakú, kőkeretes ablak. A remete-templom épületében napjainkban állandó vallás- és helytörténeti kiállítás látható.
A templomhoz kapcsolódik a harangház, mely a szentély mögött, nyerskőből rakott, hengeres, zsindelytetős építmény; egyszerű, faragott kő bejáratának zárkövét empire ízlésű rozetta díszíti empire, kovácsolt vas rácsú ajtóval. A harangok 1774 és 1779-ből, a legkisebb 1749-ből származik.
Kattints és fedezd fel!
Hirdetés